A hidegvérű dánok. Nézzük meg, hogy az itt letöltött pontosan 1 hónapom (január 11-én érkeztem) alatt, milyen tapasztalatokat gyűjtöttem iskolatársaimról, valamint milyen szörnyűséges, előítéletes általánosításokat vontam le velük kapcsolatban az egész északi pereputtyra nézve. A legfurcsább az az egészben, hogy ez korántsem olyan könnyű dolog, mint elsőre tűnik. Nem egyszerű reális képet kapni róluk és azt hitelesen továbbadni. Sőt még általánosítani sem egyszerű, bár talán az nem is lenne helyes. Na lássuk a medvét!
Talán a legbosszantóbb, hogy nem viccesek. Annyira nem, hogy mióta a magyarok elmentek, én csak az otthoniakkal való skypeozás közben nevettem igazán. Abba már bele se merek gondolni, hogyan bírják ki nevetés nélkül, a hosszú, sötét hónapokat. Rémesen humortalan banda ez. Persze nevetgélnek azért, de mikor esetleg megkérem, hogy fordítsák le, hogy min, akkor én csak nézek, hogy "ez most vicces volt?" (a végén kiderül, hogy nekem nincs humorom). Nincs poénkodás kaja közben, nincs egy-két bohócalkat, aki mindig szórakoztatja a tömeget. Nincs viccmesélés, parodizálás. Semmi. Ha én próbálkozom, akkor még engem néznek hülyének. A legnagyobb szórakozásuk, hogy hamisan éneklik - szerintem egyébként ezt se szándékosan - a varázslatos énekeskönyv dalait, majd ezen vihorásznak. Mondjuk bevallom ezen én is nevetek. VÉRESEN komolyan vesznek mindent. Órákig hallgatják az idősödő filozófia tanárnőt, amint unalmasnál, unalmasabb dolgokról magyaráz (ekkor kivételesen volt angol fordítás [bár ne lett volna], de aztán kegyesen lemondtunk róla, mert nem akartuk kínozni tovább a tolmácsot). Sok minden érdekel, de Soren Kirkegaard lelkének piciny rezdülései nem tartozik bele a "sok mindenbe". Pedig az asszonyság erről beszélt. Nem is keveset. Utána megkérdeztem a többieket, akik fapofával azt mondták: hmm... egész érdekes volt. Hát pajtás, akkor nem irigylem az életed. Az egyetlen mentsvár a spanyol srác és a francia lány. Nekik nem hiányzik DNS-szinten a humoruk. Ja meg tegnap vacsoránál beszéltem a 4 éve Dániában élő román konyhás lánnyal. Kérdeztem, hogy ennyi idő után mit tud róluk mondani. Két jelzőt mondott: cold and closed. Nyilván ez azért túlzás, nem biztos, hogy sokkal kevesebbet nevetnek, mint mi. Csak a kulturális különbségekre szerettem volna felhívni a figyelmet. Lehet, hogy a hiba bennem, és a nyelvi akadályokban van.
Egy másik dolog, amit nehéz hova rakni, hogy ennyire kettősek. Egyrészt belefulladnak a toleranciába. Mindent lehet. Amit csak akarsz. Elveheted a kutyádat is feleségül. Megválaszthatod a nemedet, pontosabban a nemi identitásodat [gender]. A melegházasság mellett az melegek örökbefogadási hajlamát is előnyösnek tartják. Rendkívül elfogadóak, meg nyitottak minden újra. Ez a szexualitás terén is megmutatkozik. Itt egyáltalán nem ritka, hogy egyes fiúk és lányok 20-22 évesen már mindkét nem ágyában megfordultak... és ezt senki nem tartja rendellenesnek, mert azzal belegázolna a kérdéses személy individuumába. "Ő így érezte", "neki így volt jó", "ő ekkor volt boldog" és hasonló mondatokkal intézik el az ilyen eseményeket. Egy-két dolog, amivel szemben nem toleránsak és ami megbotránkoztatja őket: holokauszt (meg úgy amblokk a nácik és az antiszemitizmus), háborúk, Magyar Gárda, Jobbik. Ez utóbbi kettővel teli vannak az újságok. Ilyen címekkel: "Erősödik a fasizmus Magyarországon", meg: "Zsidók összeírására készülnek a magyar Parlamentben" "Fasiszták masíroznak a Hősök terén". Próbáltam nekik azért "egy picit" árnyalni a képet.
Egyébként itt van a kutya is elásva. Mert a tolerancia kérdésében van mit tanulni tőlük, de figyelni kell, hogy mit. Ez a "mindent lehet" érzés azért egyrészről nagyon felszabadító és megnyugtató is egyben. Nem számít a külső megjelenés, nincsenek meg a szokásos adok-kapok játszmák. Mindenki kifejezheti magát, ahogy éppen neki tetszik, anélkül, hogy dorgálást, gúnyt, kirekesztést vagy megvetést kapna cserébe. El lehet vonulni, de ha épp társaságra vágysz, akkor lehet csatlakozni az épp zajló eseményekhez. Nem vagy "outsider", ha épp az elmúlt héten rossz kedved volt és nem akartál beszélni senkivel. Ugyanúgy fogadnak, ha megint visszatalálsz a bandához. Ezek az előnyei. Csak a hátránya meg pont az, hogy nincs semmiféle közös alap. Nincs ahonnan kiindulhatnánk. Nincs ideológia, vallás, azonos képzettség, érdeklődési kör, családi kapcsolat. Nuku. Így nagyon nehéz közösséget formálni. Olyan ez, mint egy gyönyörű konyha, mindenféle modern, tiszta felszereléssel, de valahogy az alapanyag meg mindenféle ország konyhájából származik. Lehet belőle még finom ételt főzni, csak sokkal nehezebb. Pedig a remek környezet adott.
A másik oldaluk, hogy zárkózottak és valahogy nagyon furcsán állnak a kötődéshez. Ezt nehéz leírni, inkább csak érezni lehet. Van bennük egy ösztönös távolságtartás. Nem csak velem szemben, hanem egymással szemben is. Olyanok mint a (ttk-s hatás, bocsássatok meg érte) nemesgáz atomok, amik csak úgy úszkálnak magukban, és meg megpattannak egymáson, de erősebb kölcsönhatás már nem igazán van köztük. Az egymással való kapcsolatuk is alkalmi. Ez alatt nem azt kell érteni, hogy nincsenek barátaik. Vannak, csak a kapcsolatok nem olyan intenzívek, mint otthon. Inkább csak olyan jó haver mindenki. De talán ez is csak amiatt van, mert még ők sem ismerik egymást. Itt nem jelent semmit, hogy egy este őszintén beszélgetsz egy lánnyal, aki elmeséli, hogy hogyan kapott idegösszeroppanást a barátja és kezelték egy hónapig a pszichiátrián, mivel megcsalta (megtörtént eset!). Miután ezt elmesélte, másnap már nem is emlékszik rád, köszönni is elfelejt (ez megint sarkítás). Aztán van néhány párocska is itt. Laikusnak több nap kell, mire rájön, hogy ki-kivel alkot egy párt, mert egyáltalán nincsenek összenőve. Alig látni őket együtt. Ez mondjuk valószínűleg előre megbeszélt, szándékos dolog... bevallom fogalmam sincs. Sose voltam még összezárva szerelmespárokkal ilyen hosszú időre (szerencsére).
Azért is nehéz dolog általánosítani, mert tényleg hihetetlen egyéniség itt mindenki. Van pl. két kolumbiai kiscsaj. Az egyik, Maria beszél spanyolul meg dánul, de angolul nem, mégis szinte mindenkinél jobban megértjük egymást, mondjuk ez annak is köszönhető, hogy valami miatt gyakran mutogatja a középső ujját. Nem annyira bírja a dánokat, szerinte is ridegek (hogy ezt hogyan derítettem ki, azt máig nem tudom), a kézilabdán is spanyoloknak szurkolt. A másik lány tud angolul, de spanyolul nem. Ő alacsony, mondjuk ez nemzettársára is igaz.
Nina: magas, rövid hajú. Életében nem mondta még senki neki, hogy szereti... a szülei sem. Soha. Emiatt azt mondta ő sem fogja mondani. "Ez egy túl erős szó." Képzelhetitek... nem lennék a férje :( ő a "MINDENTVÉRESENKOMOLYANKELLVENNI" csoport egyik elnökségi tagja.
Nanna: Pici, fogszabályzós, tokás, rövid hajú szőkeség. Rendkívül lelkes, és beszédes. Angolul anyanyelvi szint FELETT beszél, olyan szavakat használ, amihez az Oxford egynyelvű szótár is kevés lenne. Ő a gender-választás és a homokosok egyik legfőbb pártfogója, feminista. Mint mondta ő is néha fiú-, néha lányruhákat vesz fel, ahogy épp a kedve tartja, mert úgy érzi, hogy néha fiú akar lenni (amikor beszélgetésünk itt tartott, akkor hirtelen valami nagyon fontos dolgom támadt, úgyhogy ott kellett őt hagynom)
Jon: az egyik leglelkesebb, legrendesebb gyerek a bandában. Szőke legény, HUMOROS! Lelkes, mindenhol ott van.
Rose: csupa mosoly, szőkeség, letáncol bárkit a parkettről, nyitott, beszédes, de néha teljesen elvarázsolt. Talán rá lehet mondani a kolumbiaiakon kívül hogy közvetlen
Emil: a szobatársam. Nem csak kinézetre hasonlít Ronaldra a Harry Potter filmekből, hanem viselkedésében is néha rokonságot mutat vele. Egy picit gyerekes, és nagyon dánosan beszél angolul, de nyitott, barátságos, érdeklődő. 5 csillagos szobatárs. Annak ellenére is, hogy most összejött az egyik norvég lánnyal, és néha ott alszanak a szobánkban. De valahogy ezt is olyan simán tudjuk kezelni. Semmi feszültség. Nagyon nagylelkű is. Minden megoszt (sört, chipset, barátnőt stb.).
Nagyon sok ember van még, de szerintem itt az idő, hogy ne untassam azokat, akik idáig elértek a bejegyzés olvasásával. A projekthetet pedig még el sem meséltem. Pedig az volt ám az igazi. Kiderült, hogy szarból igenis lehet várat építeni. Csak álcázni kell. Bővebben legközelebb.
Utolsó kommentek