A tengerparti alvás után mondtam, hogy korán kezdtük a napot. Fél ötkor. Elindultunk visszafelé a belvárosba, de hullafáradtak voltunk, ez inkább alvajáráshoz hasonlíthatott. Útközben megálltunk ugyanabban a megállóban, amelyikben előző nap "este" tanakodtunk hogy mi legyen. Megálltunk, lepihentünk, már szisszent is a két kis dobozos kóla, terveztük a napot, zenével élénkítettük az agyunkat, én meg nekiestem több napos borostámnak, ami kb a Budapestről való indulás pillanata óta rettenetesen zavart. Buszmegálló tükröződő üvege volt a tükör, lámpaként egy ledes kulcstartó szolgált, a borotva 2 pengés eldobható volt, a habot nem helyettesítette semmi, víz nem volt. A körülményeket figyelembe véve még szépnek is mondható volt az eredmény.
Aztán jött a Poker Face. De azt majd a nagyfilmben...
Marci
Bezonyám, a kóla mellett, a cigány-módi telefonos zene is doppingnak számít az ilyen nehezen induló reggeleken. Marci rettentően igényes volt a borotválkozás terén, engem nem zavart, hogy a túra vége felé már a whisky-s rablóra emlékeztető volt a pofázmányom. Ez a reggel olyan volt, hogy az agyam már csak részben fogta fel a dolgokat, tudjátok, amikor egyszer pislantasz, és eltelik fél óra. De Lady Gaga és a Guru Josh Project segítettek. És ez a nap is elindult valahogyan.
Eszembe jutott: az esőerdőben is a telefonról nyomatjuk majd a zenét?! Örülni fognak majd a kolibrik? Legyünk ott és majd kiderül.
Matyi
Utolsó kommentek