Arra az elhatározásra jutottam, hogy a legegyszerűbb, ha összegyűjtöm a jó, meg a rossz dolgokat erről az egészről és akkor mindenki örülni fog a pesszimisták is, az optimisták is.
Lássuk először a pozitívumokat:
1. Kaja: az étel annyira fergeteges, hogy azt kis hazánkban nem nagyon tudjuk elképzelni. Minden étkezésnél kb. 13-15 féle kajából válogathatunk. Ezek közül van hús, 5 féle saláta, hal, rakott ételek, húspogácsák és egyéb valami fasírt szerű cuccok hús nélkül, friss, meleg magos kenyér mindenféle kencével rá. A nagy részéről fogalmam sincs, hogy mi, mert ugyan minden kajálás előtt bemutatják dánul, de aki a fülembe sutyorogja a fordítást (véletlenül mindig valami kékszermű szépség), annak fogalma sincs az ételek nevéről angolul, úgyhogy általában nem leszek okosabb. Ennek ellenére jó magyar ember módjára tömöm magamba "mer' ingyé van"
2. Órák: eddig volt world dance órám, ecology, danish and sustainable society órám. Már csak a cooking class hiányzik. A tánc kemény. Végig ugrálunk két órát ilyen bongo-bongo-hulululu zenére. A tanár azt mondja, hogy afrikai tánc. Rázzuk a seggünket, fejünket, ugrabugrálunk, De eléggé fárasztó és nagyon átmozgat.
Eco-class: vicc az egész. Bácsika jött, végig hozzám beszélt, pedig voltunk 6-an. Beültünk a kocsiba, elmentünk megnéztük a solar-heating system-et, majd azt mondta: "come to my house to see my stove" (milyen egy pedofil duma, nem?)! Na ez abból állt, hogy elmentünk hozzá és egy csomóféle sajt, meg chips mellett (nem voltam éhes, de azért nyeltem, mint liba a nokedlit) teázgattunk, és beszélgettünk az amerikai oktatási rendszerről (ti. volt egy izlandi származású minnesotai gyerek is az órán), miközben a gyönyörű kályhájában lobogott a tűz mellettünk. Miután felzabáltunk mindent irány vissza a suliba. Nagy öko-class mondhatom.
A dán nyelvről annyit elöljáróban, hogy senki ne kezdje el tanulni, hacsak nem halálosan szerelemes egy bombasztikus dán lányba. Semmi más miatt nem éri meg az a szenvedés, amit ez a nyelv FIZIKÁLISAN okoz. Két óráig tartott (volna) az óra (ha nem lógom el a második felét), és a végére már fájt nyelvem, az agyam és az ajkam egyszerre. A tanárnő egy kicsit bolondos (elmebeteg [a jó értelemben]), 5 perc után már kiabált velem (hogy viccből, vagy komolyan, azt máig nem tudom), mert ELSŐRE nem volt tökéletes a kiejtésem (ami mellesleg szerintem a koporsóban se lesz jó). Megnézném ő, hogy mondaná, hogy sárgabögre görbebögre.
És elérkeztünk a legjobb órához: fenntartható társadalom. Egy öreg gazdálkodó nénike tartja és mesél mindenféle ökokajáról, meg biodinamikáról (3 év alatt sose hallottam ezt a szót az egyetemen). Nagyon érdekes volt, csak este van, fáradt vagyok már addigra.
3. Emberek: újabb pozitívum. Aki ismer az tudja, hogy elég kritikus típus vagyok. Ha valaki nem tetszik elsőre, az megszívta. Nem tudom, hogy nekem volt-e pálfordulásom, vagy tényleg ennyire aranyos mindenki, de egyszerűen nem tudok betelni velük. Csak megyek, mindenki mosolyog, köszön, kérdez egy-két kedveset. Tényleg nincs olyan ember, aki antipatikus lenne (egy van, de az olyan, mint egy zombi, nem beszél, csak megy előre... nem látom soha, csak a kajálásnál... nem tudom hol bóklászhat napközben).
A másik dolog: fordítanak. MINDENT és BÁRKI. Minden reggel van valamiféle éneklés. Bátorkodtam megkérdezni a mellettem ülő csajt, hogy bocsi, de kb. miről szól ez a dal. Na a "körülbelül"-t félreérthette, mert szisztematikusan elkezdte nekem lefordítani az összes éneket. Egy Biblia-vastagságú énekeskönyvnél, 5 perccel ebéd előtt azért ez nem vicces... ami azt illeti elég jó volt a fordítás és gyönyörű a szöveg, úgyhogy nem bántam meg, hogy kicsit később kezdtem tömni a fejemet.
4. Programok: ha épp nem történik semmi fix program, akkor ezerféle dolgot lehet csinálni: pl. el lehet menni sétálni a tengerhez, az órási képernyős tv-re rákötött laptoppal lehet játszani, lehet röplabdázni, szaunázni (és utána kirohanni megfürdeni a hóba), társasozni, kártyázni, csocsózni, teázni, beszélgetni, fazekaskodni. Szóval nincs egy perc, hogy unatkoznék.
Na de nézzük a fekete levest. Ez igazából abból áll, hogy fárasztó még az angol. De ezt már talán írtam. Ha hallgatni kell, az még hagyján. Mindent megértek. De beszélni... Ha hallana a volt angoltanárom, akkor már rég üvöltene velem. A she/he keverése folyamatos. Igeidőket nem tudom használni, és ez néha zavaró tud lenni. Van, hogy csak úgy kitalálok szavakat és benyögöm... lesz, ami lesz alapon. Szerencsére ilyenkor azt hiszik ők a hülyék és inkább nem szólnak. Vagy pedig tényleg van olyan szó.
Ezen kívül a rossz dolog, hogy már most látom, hogy 5 hónap alatt meg fogom unni a tájat. Most még szép, meg havas, meg minden, de mi lesz velem hegyek nélkül fél évig?! Talán haza kéne mennem síelni. Igaz Balázs?
Gyertek meglátogatni! Ne most, hanem ha melegebb lesz. Nem fogjátok megbánni! Szuper hely, tényleg elképzelhetetlen annak, aki a magyar oktatási rendszert szívta magába. Van ír whiskey-m, nehogy már a dánokkal kelljen meginnom! Már kezdenek rájárni. A dánok családi dolgairól, mentalitásáról majd legközelebb írok bővebben. Mert arról is van mit mesélni...
Utolsó kommentek