Egészen pontosan nem tudom, mikor indult a vonat, de az egészen pontosan látszik, hogy már itt rájöttünk a kóla életmentő hatására. Erről bővebben: itt. Ami a vonatot illeti, annyira bepörögtünk szimplán a gondolattól, hogy mi most tényleg fogjuk magunkat és kimegyünk Skóciába - pénz, szállás, és ismerettség nélkül, hogy egy óra utazás után benyomtuk egyre hangosabban a különféle zenéket, majd a Bíró lovára már nem bírtuk és elkezdtünk őrjöngeni. Csakhogy alig kezdtük el, már nyitott is be a szlovák kaller, és valami olyan fejet vágott a két őrült láttán, mintha majmot talált volna, de legalábbis nem tartott minket szóra érdemesnek. Még jó hogy föl lett véve.
Aztán nem sokkal ezután a pozsonyi reptéren éppen helyzetjelentés közben valami pincérnő leejtett gondolom egy púposra megpakolt tálca poharat, bődületes csörömpöléssel talán ébresztő gyanánt a sok magát álomba unó túristának. És ez is föl lett véve.
Na ekkor már biztosra vettük, hogy ennek a kirándulásnak valami egészen különlegesnek kell lennie!
Azt hiszem, a bevezetéshez méltó lesz a folytatás is.
Marci
Utolsó kommentek