Hárman érkeztek a múlt pénteken Magyarországról, kettő közülük az előző félévben szintén itt töltött 3 hónapot. A megérkezés igencsak magyaros volt, bár Aurelie-nek (ejtsd: oreli), a francia sofőrnek is nagy szerepe volt abban, hogy az utazás a reptérre és vissza nem volt zavartalan. Az odaút még hagyján... nem történt semmi komoly, azon kívül, hogy Aurelie 120-szal ment lakott területen belül (is), mondván, hogy mennyire élvezi, hogy itt nincs rendőr, meg radar, mint Franciaországban.
De túléltük. A reptéren begyűjtöttük a fiúkat és irány vissza. Igen ám, de addigra már sötét lett, én hátul ültem, nem néztem, hogy merre megyünk (ha nézem se lett volna jobb), Aurelie is egyre fáradt, úgyhogy kb. 3-szor mentünk rossz irányba és ilyenkor életveszélyes körülmények között kellett megfordulnunk. A gázolaj meg egyre fogyott, mert a drága, csigazabáló (így hívtuk, mert azt, hogy "francia" megérti) sofőrünk mindig 4000-es fordulatszámmal járatta a motort. Voltam olyan hülye, hogy minden fiút s magamat is megkínáltam whiskeyvel a reptéren, emiatt senki nem tudta tőle átvenni a kormányt.
Aztán egyszer csak az út közepén - miközben éppen a helyes utat kerestük - ugrott egyet a kocsi... kifogyott a dízel. Megálltunk. Jaj de jó! Egy ideig ment a cuppogás és töketlenkedés, meg a károgás ("így bízd egy franciára a vezetést, aki ráadásul még nő is"), de aztán megállítottunk egy arra járó autót, bepattantam egy sörösládával, teli üres üvegekkel és irány a benzinkút. A néni aki felvett nem volt egy angoltanár, általában csak bólogatott, vagy rázta a fejét, amikor beszéltem hozzá.
A benzinkút szerencsére önkiszolgáló volt - ami később még visszaütött - és szorgosan kezdtem töltögetni a 3,3 decis sörösüvegeket. Próbáltátok már? Nem jó. Ázott az egész kezem a dízeltől, de végül ötöt sikerült megtölteni.
Amikor visszatértünk István, a bankkártyatulajdonos kérdezi, hogy mit vettem én 18000 forintért?! Mondom, hogy semmit, az egész benzin, amit vettem nem volt több 800 forintnál, hiszen még nem is volt két liter. Na gyorsan töltés, majd vissza a benzinkúthoz, kezdődik a reklamálás, hogy ugyan kérem, mi ez?! Meglepően kedves volt az eladó néni, pedig elég rémisztően néztünk mi ott négyen, feldühödve. Sikerült megtudnunk, hogy ez valamiféle "biztonsági" összeg, amit levonnak, majd később visszaadnak...(tényleg István, visszautalták már?) elég furcsa, de nem volt mit tenni. Ezután még egyszer eltévedtünk, meg forgolódtunk, Aurelie-re meg többször rá kellett szólni, hogy lassabban menjen.
Így sikerült megtenni a nem egészen 80 kilóméteres utat kb. 2 és fél óra alatt. Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!
Jól esett végre egy kicsit magyarul beszélni (ne csak írni, meg olvasni), bár mi voltunk olyan kedvesek, hogy ha egy dán is ott volt, akkor már angolra váltottunk, még akkor is, ha éppen semmi köze nem volt a témához. Eltanulhatták volna tőlünk ezt a szép szokást. Épp a jungle-party közepén érkeztünk vissza, minden papagájnak, meg indiánnak öltözött [egy igazi amazóniai indiánnak "vetkőzni" kell, nem is öltözni] emberke nagyon nagy örömmel fogadta a fiúkat, főleg, azok, akik előző félévről már ismerték őket. A pár nap gyorsan elszállt, sokat megtudtam az emberekről, meg a múlt félév eseményeiről, pletykáiról és nem kicsit irigykedtem is a magyar csapatra, hogy annyian voltak, számszerint 7-en (5 fiú+2 lány).
Eléggé idegesítő, hogy egy buliban, vagy valami eseményen mindenki dánul beszél körülöttem. Nyilván van olyan rész, amikor ez nem annyira zavaró (tánc közben pl.), de amúgy bosszantó, hogy általában egyedül vagyok külföldi, mert a japók nem nagyon aktívak, a spanyol srácot még soha nem láttam semmiféle szervezett programon se, Aurelie meg vagy ott van, vagy nincs. Még talán Dug [írjátok csak be a nevét a google fordítóba és nézzétek meg, hogy milyen FŐNEVET dob ki! :D], az amerikai, aki fel-fel tűnik, de neki meg van barátnője, az fordít neki mindent, és egyébként meg sokat megért, mert az anyanyelve izlandi. Ha beszélek hozzájuk, akkor persze reagálnak angolul, meg kedvesek, de maguktól miattam ritkán beszélnek angolul, csak ha akarnak valamit. Az este a legrosszabb, akkor már lusták nagyon. Ez azért nem annyira szívderítő és sokszor már magyarul beszélek, csak úgy magamnak... ilyenkor valami miatt hirtelen csöndben lesznek. Persze nem várhatom mindig el, hogy egymással is angolul beszéljenek, amikor ottvagyok, dehátna... Amúgy meg olyan baromi jól beszélnek, hogy ez nem lenne probléma nekik. Próbáltam elintézni, hogy tudjak ingyen dánul tanulni rendes nyelviskolában, de persze a bürokrácia megfogott: egy évre visszamenőleg kértek tőlem bankszámlakivonatot, hogy van-e elég pénzem itt lenni. Mondtam nekik, hogy hát ingyen vagyok itt, erre mondta a nő, hogy jó-jó, de ruhára, mozira, meg cukorkára kell a pénz... Megáll az eszem. Tudja valaki, hogy kell külföldről intézni ezt? Az OTP direkt csak 3 hónapra visszamenőleg tud adni... :S
Viszont! Elvileg március elején jönni fog 5 magyar fiú, akik maradnak is május végéig mert valahogy a suliban megszerezték a támogatást a dán államtól.
Aki meg akar látogatni, annak üzenem, hogy a szállás ingyen van, idefele meg lehet stoppolni (visszafele már nem ajánlom, mert a fiúk is majdnem pórul jártak és lekésték a gépet), úgyhogy max. 20 ezerből ki lehet hozni, attól függően, hogy mennyit és mit eszik az ember, meg mennyire olcsó jegyet sikerül szerezni (de a kaját is meg tudjuk oldani olcsón, majd csempészek egy kicsit).
Hétfőn az eco-class keretében meglátogattunk egy biogáz termelő üzemet. Fergeteges, hogy hol tartanak. Igaz, hogy kimarta a szemünket az ammóniagőz, ugyanis mezőgazdasági trágyából állítják elő a gázt, de akkor is lenyűgöző volt, hogy mennyire jól meg van szervezve a rendszer és mennyire gazdaságosan működik.
Miután a fiúk elmentek szerdán este volt az órák bemutatkozása. Minden óra bemutatta egy kis előadás keretében, hogy mit csináltak eddig, mi is táncoltunk (pl. erre a zenére, de nem pont ezt a táncot, mint a videón: https://www.youtube.com/watch?v=i65tSMY2jso). Ezen kívül voltak egyéni előadások is, például a japán srác Tomo egy japán stand up comedy-t adott elő, szerencsére angolul; valamint volt egy gyerek, aki egy egykerekűn tekerve vetkőzött alsógatyára, úgy, hogy egyszer sem lépett a földre. Ezeken kívül még énekelt egy-két ember egyedül, vagy csoportosan.
Csütörtökön kitaláltam egy új süteményreceptet a cooking-classon, valamint megcsináltam életem első (krumpli) salátáját tejföllel, ecettel, lilahagymával. Nagyon jó ez az óra: azt csinálsz, amit csak akarsz, csak annyit mondanak, hogy: te csinálod a salátát, vagy a desszertet, vagy a főételt és ennyi. Onnantól kezdve rád van bízva, hogy milyen receptet találsz. De elég nehéz olyat találni, amihez nincs hozzávalójuk.
Pénteken falat másztunk a sport óra keretében:
A harmadrendű, vidéki gimnáziumban (ahol valami miatt csak 9-edik és 10-edik osztály van), a mászófal mellett, egy ilyen tornatermet sikerült abszolválni:
Szombaton "szoba buli" volt, ami annyit tesz, hogy aki akart benevezhetett egy témával és olyanra alakította a szobáját. Emil és én primitív módon kitaláltuk, hogy: "alcoholic room" és teli pakoltuk sörösüveggekkel a szobát, valamint óriási kuplerájt varázsoltunk a koszos gönceinkből, mosatlan edényekből és ételmaradványokból. Ezen kívül volt két feladat is, amit a részvevőknek meg kellett csinálni: az egyik, hogy bekötött szemmel a sörösüveggel illetve fakanállal a láb között bele kellett találni a sörösüvegbe enyhe csípőmozgással. A másik feladat söritatás kanállal, szintén vakon.
Változatos volt a többi szoba témája is: volt aki kanadai szobát csinált laptopon égő tábortűzzel, erdei környezettel, puskás jelmezben, marshmallow sütögetéssel, volt aki indiai szobát csinált, volt karácsonyi, meditációs, fodrászszalonos, hajós is, sőt a norvég lányok felvittek a szobájukba egy teljes dobfelszerelést és gitárokat és adtak egy kis koncertet az összezsúfolódott tömegnek.
Na ennyit mára a tudomány világából. Most projekt-hét van, Kirkegaard a téma. Még magyarul sem könnyű filozofálgatni, na de angolul... a fordító fiú (Lasse) is izzad és sokszor nem képes lefordítani, hogy miről is van szó. Akit érdekel, annak itt van a jó öreg wiki: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kierkegaard_filoz%C3%B3fi%C3%A1ja A tánccsoportba jelentkeztem, remélve, hogy ott nem kell sokat beszélgetni... főleg, hogy a hozzáállásuk a dolgokhoz amúgy is felbőszít. De erről legközelebb.
Utolsó kommentek