Restless Madness

Na most elmondom mi van. A videó vágását befejeztem. Készen van. Legyűrtem a vadat. Ami hátravan: a renderelés. (értsd: egy, a legtöbb lejátszó által emészthető formátumba konvertálás) A baj ott van, hogy egyrészt ha minden jól megy, akkor is több nap, mire lerenderelem a filmet, másrészt: bágos a premier. Tehát a program, amivel vágok, mindig tartogat elképzelhetetlen meglepetéseket (mint egy trabant). Legutóbbi élményem ezzel kapcsolatban az, hogy miután végeztem a vágással, összeillesztettem a film egyes részeit, mire szembesülök vele, hogy az egyik nap felét elfelejtette. MENTETTEM, mielőtt bárki letámadna az evidens kérdéssel, nem a mentéssel van gond, inkább a programmal kéne beszélni, mert mentés alatt én is azt értem, hogy a már meglévő adatokat rögzítsük, csak úgy látszik, a premier erről kicsit más nézeteket vall.

Kisfilmmel tehát azért nem haladtam az utóbbi időben, mert a nagyra gyúrtam rá. De lesz még, sőt, azt hiszem mondhatom, hogy pár napon belül!

A vetítés időpontjáról már egyeztetünk, (nem mozival,) és megkockáztatom a kijelentést, hogy 1-2 héten belül le is játszuk!

A tengerparti alvás után mondtam, hogy korán kezdtük a napot. Fél ötkor. Elindultunk visszafelé a belvárosba, de hullafáradtak voltunk, ez inkább alvajáráshoz hasonlíthatott. Útközben megálltunk ugyanabban a megállóban, amelyikben előző nap "este" tanakodtunk hogy mi legyen. Megálltunk, lepihentünk, már szisszent is a két kis dobozos kóla, terveztük a napot, zenével élénkítettük az agyunkat, én meg nekiestem több napos borostámnak, ami kb a Budapestről való indulás pillanata óta rettenetesen zavart. Buszmegálló tükröződő üvege volt a tükör, lámpaként egy ledes kulcstartó szolgált, a borotva 2 pengés eldobható volt, a habot nem helyettesítette semmi, víz nem volt. A körülményeket figyelembe véve még szépnek is mondható volt az eredmény.

Aztán jött a Poker Face. De azt majd a nagyfilmben...

Marci

Bezonyám, a kóla mellett, a cigány-módi telefonos zene is doppingnak számít az ilyen nehezen induló reggeleken. Marci rettentően igényes volt a borotválkozás terén, engem nem zavart, hogy a túra vége felé már a whisky-s rablóra emlékeztető volt a pofázmányom. Ez a reggel olyan volt, hogy az agyam már csak részben fogta fel a dolgokat, tudjátok, amikor egyszer pislantasz, és eltelik fél óra. De Lady Gaga és a Guru Josh Project segítettek. És ez a nap is elindult valahogyan.

Eszembe jutott: az esőerdőben is a telefonról nyomatjuk majd a zenét?! Örülni fognak majd a kolibrik? Legyünk ott és majd kiderül.

Matyi

Azt hittem, ma be tudom fejezni a nagyfilmnek a vágását, de nem, nem jött össze, bár ezt valahol mélyen már akkor megéreztem, amikor elhagyta a számat a kijelentés. Legközelebbi utazást megörökítő anyag-vágás kezdetekor elindítok egy stoppert, ami mindig csak akkor fog futni, amikor dolgozom a művön. Biztos vagyok benne, hogy egy nagyon ijesztő szám fog kijönni. Ha most össze tudnám számolni hogy skóciával mennyit foglalkoztam eddig, szerintem csak a vágással töltött órák több hetet kiadnának.

Van egy elméletem hogy miért haladok ilyen lassan: azért, mert rengeteg kép van, és kevés a videó anyag. És hogyha egy film főleg képekből épül fel, akkor átlagosan 3-4 másodpercenként van egy vágás, ha film snittekből, akkor inkább 6-8 másodpercenként. Szóval a munkálatok első számú tanulsága, hogy csak videózni szabad, de videózni viszont mindent kell.

Marci

Ahogy gyalogoltunk befelé Edinburgh-ba a reptérről, belebotlottunk egy adag áruházba. Ez pont jól jött, mivel semmi kajánk nem volt, ígyhát bementünk az ottani auchanba, a Morrisons-ba, és felpakoltuk magunkat temérdek kajával, mindenféle földi jóval, és kint a parkolóban meg is ettük a nagyját, úgyhogy aztán kellett menni mégegy kört. Szerencsére a második beszerző turné gyorsabban sikerült mint az első, mert kevesebbnek tűnt mint 2 óra.

Marci

Ehhez csak két gondolatot szeretnék fűzni:

A pozsonyi reptéren nagyon nem volt egyszerű kiigazodni.
A krakkói élményemhez tudom hasonlítani: naagy busz- és vonatpályaudvar, hatalmas forgalom, láthatóan nem rég lett felújítva, és titkolni sem lehet hogy túristákra is gondoltak, ám egy apró bökkenő maradt. MINDEN lengyelül volt kiírva. Minden, a tudnivalóktól kezdve a szabályokon át egészen a nagy menetrend tábláig, amire még az időpontok fölé sem írták ki hogy indul, érkezik, késik, vagy mi. És hogy tényleg biztosra menjenek: a pénztáros és az információs is csak mutogatni tudott angolul.

A csörömpölős csajszi meg nagyon ott volt! Tapsot is kapott...

Marci

Milyen, amikor reggel sokat buszozunk, aztán rójuk a várost keresztbe-kasba, közben kicsit be is töltünk az olcsó rozé borból miután megkajáltuk az összeaszott szeletelt kenyeret tejföllel és ságával, és a maradékot megetettük a kacsákkal és hattyúkkal, és mindez után még nekiesünk egy játszótérnek, megmásszuk a 2 méter magas mászófalakat amellett a park mellett amiben szabadon ugrálnak a sületlen nyulak, és még csomót gyaloglunk, beülünk egy utcaszéli kávézóba, ahol belealszunk a bögre kávéba, és aztán visszabuszozunk a reptérre, ami egyenlő a szállásunkkal, ahol nem megértők az emberek, mert mi aludni szeretnénk, de ők még nyüzsögnek?

Ilyen:

Marci

Egy jótanácsot tudnék adni azoknak, akik hasonló útra adnák a fejüket. Ha valamilyen alkoholmentes itókát vesztek, akkor COCA COLA legyen az. (Igen ez a reklám helye.) Tudom, hogy egészségtelen, oldja a fogzománcot, meg cukorbetegséget okoz. De megéri, mert életben tart. Mint látjátok a frankfurti napon (3. kisvideó), én nem sokat fogyasztottam, nem pörög a nyelvem, homályos a tekintetem - nem, nem mindig ilyen. De a későbbiekben életmentő volt. Gyakorlatilag egy teljes étkezést képes pótolni -, azt nem mondom, hogy kiadósat. A koffein jó barát lesz az utazások alatt. A szíved nem feltétlen boldog érte, de az agyad az lesz, ezt garantálom.

Matyi

Első Edinburgh-ban töltött napunk rettenetesen leszívott minket, oly annyira, hogy miután elhatároztuk hogy még aznap látni akarjuk a tengert, és átmenetileg búcsút intettünk a belvárosnak, és nekivágtunk az útnak melyről előre sejteni sem lehetett, milyen fárasztó lesz, útközben pihenőre kényszeredtünk. Már rég sötét volt, egyre kevesebb ember az utcákon, egyszóval csendesedett minden... Találtunk egy buszmegállót, oda betelepedtünk, és kb fél óráig meg se szólaltunk. És mégjobban ránktelepedett a kimerültség. Lassan már azt kezdtük nézni, hogy innen tovább se megyünk, leheveredünk a megállóban. Ja, mert a tenger mellett az is célja volt a sétának, hogy szállást nézzünk (megálló, park, ilyesmi...). Na és ahogy méregettük a megállót, megnéztük hány óra lehet... 10? 11? Vagy ha nagyot tévednénk, még csak 9?

Fél 7 volt.

Úgyhogy kis kajálás, kis pihi, és újra neki az útnak. Persze nem az volt minden vágyunk, hogy utcán aludjunk, mert menet közben, nagykabátban is majd' szétfagytunk! Elhatároztuk hogy csakazértis kerítünk szállást, bekérezkedünk mindenhova, aztán valahonnan csak nem küldenek el. Bővebben majd a filmben. ;)

Szóval elértünk a tengerpartra. Lementünk (az út mellől egy lépcső vitt le a támfal alatt), és hát nem az a görög, homokos tengerpart várt minket. Pont nem. Nagy kövek, nedves volt mind, pedig a víz még vagy 12 méterrel lejjebb volt. Mondtam Matyinak, hogy végülis alhatunk itt, mert én is meghalok a fáradtságtól, de előbb mindenképp szedek valahonnan kartonokat, mert így le nem fekszem.

El is mentem, találtam hamar, 10 perc múlva már dobtam le az út mellől a kiszemelt helyünkre. Matyinak erre megtetszett az ötleti, kérdi honnan szedtem, van-e még, elment, és egy 10 perc múlva látom közeledni a sziluettjét, és örömmel nyugtázom hogy ő is talált, ráadásul az árnyak táncából ítélve nem is keveset. Ahogy közelebb ért, el sem hittem, hogy mit hozott.

Ágymatracot vonszolt az áállat!!

Hoztam én is, aztán már csak attól fostam, hogy mikor kezdi nyaldosni a lábam a dagály, miközben zoknivá fagyok. (a kép már távozáskor készült)

Marci

A Nagy Premier előtt 10 kis filmecske fog napvilágot látni.

Ezeknek a lényege igazából az, hogy frissen tartsanak benneteket, kedves érdeklődőket, mert valljuk be, az előzetes már nagyon régi életjel.

1/10 A duda

Az első kisvideó.
Érdemes hozzá tudni, hogy sokat izmoztunk azon, hogy ne csak akkor kamerázzunk, amikor pofázunk, hanem néhány hangulatit is.
Így volt ez aznap is mikor megérkeztünk Skóciába, és nagy nehezen bevergődtük magunkat a belvárosba, ott is föl a várba. És amíg ott gyönyörködtünk, meg fotó-fotó, ahogy kell, végig nyöszörgött a távolból egy skótdudás. De szünet nélkül. A majdnem egy órás tötymörgés után meg pont felé indultunk tovább, és mikor már mellé értünk, eszünkbejutott, hogy ha ott éppen élőben rohadtul idegesítő is, egy snitt erejéig meg kéne örökíteni. Úgyhogy visszamentünk majdnem egy utcányit, hogy minőségi felvétel legyen, és amikor már újra felé tartottunk, az emberek is jól jöttek, autó sem zavart a képbe, a rec-t is megnyomtam, nna akkor abbahagyta.

Marci

Véleményem szerint azért annyira nem volt idegesítő a dudás közelről sem. Ezek a fickók teljesen felosztották egymás között a várost, mint amerikában a maffiacsaládok. A legelőkelőbb hely természetesen a várhegy közelében volt, de ha már kicsit távolodtál újra felharsant a dudaszó, éppen mikor az előzőt már elnyelte az utca zaja. Mindenesetre szerintem jelentősen hozzájárult a hely hangulatához. A magyaroknak is jó példa, és itt nem az aluljáróban zenélő, félsüket tolószékes tubás bácsikára gondolok...

Matyi

Elkészült az előzetes. Már egy ideje.

Sikerült anno, miután hazajöttünk, viszonylag hamar (értsd: kb. 1 hónap) összedobni egy előzetest a naagy vetítéshez.
Öröm volt teljes mellszélességgel reklámozni azt, amiben "csak" hittem, és amiből még semmi kézzelfogható nem létezett.
(Ugyebár nem tudtam előre, hogy több havi vágásról lesz itt szó.)

Azóta már tudjuk, hogy lennénk annyian, hogy egy kisebb mozit megtöltsünk, hogy lesz olyan hosszú, amiért érdemes moziba vonulni, és tán lesz olyan jó, hogy érdemes legyen hozzá mozit bérelni.

De még mindig csak vágok, és vágok...

Marci